Sivatagi csillag
Meghátrálva, távolodva a mélység delejes vonzásától,
a határtalanság képzetét keltő kéktől,
a lepel kékjétől, a babiloni kék ragyogásától,
őrlőmozsarakban porított indigótömbök kékjétől,
a véna színétől az artéria pirosával szemben,
rozsdás kapuk zsilipjein,
kötözött drótok gátjain,
távolból alig észlelhető ketrecrendszeren hatolsz át,
bizánci sétányokon, patások kíséretében a zónán,
testedet zúzva, morzsolva a kövek között.
*
Kecskék nyakába akasztott kolompokban
ütővas kongása, szamárbőgés,
saskeselyűvijjogás.
A kolostor mellvédjére kuporodva,
sziklákon állva hallgatják
a szakadék szélén játszó zenészek szatírkarát,
akiknek teste szerzetesi cella, csontkabin,
a kacsos ér megdagad halántékukon,
bőrük varratos rongya megremeg,
öklüket zsebükbe feszítik,
zuhannak vissza önmagukba,
nézve a lépcsősor évgyűrűin felfelé haladók
árnyjátékát, a táj borostás arcát,
a hegyek mögé bukó húsokker korongot.
*
És jönnek mind, akik határaik szűk köréből
őseik saslakára szálltak, az étel nyirokká,
nyákká, vérré vált testükben,
a víztől erejük megtért, megéledtek,
színük változott, hajuk újranőtt,
lábvértbe rejtett kés hegyével
karcolnak combjukba jeleket,
koordinátákat, bőrükbe kottázzák
az alattuk fehérlő út cikk-cakkjait,
a távollevő jelenlétét sejtik a kaktusz virágában,
olajfák lándzsás levelében,
aszályok és tüzek nyomát viselő ezüstzöld kéregben,
homokkőbe karcolt csónakban
*
akik vállukon érzik küldő kezek taszítását,
nem tudnak belenyugodni mindabba,
ami írva van cserépdarabbal
véresre vágott tenyerükbe,
mormolják alkuimáikat másnaposan, kábán,
vizionált őrzőangyalaikkal feleselnek,
csak még egyszer, még százszor
és sokszor, sokszor, sokszor
az üresség poklába alámerülnek,
*
akik csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent,
felfeszülnek a téridő keresztjére,
forgásba kezdenek, hunyt szemű dervisek,
imamalom-korpuszok, a lendületet fokozva
rúgják el magukat a kőtől,
hallod a sercegést, ahogy súrlódnak a semmivel,
míg elissza nedveiket a láz,
napigélők, kérészek, imágók,
ősszárnyukat tárogatók,
létük egy eleven lobbanás csak,
mielőtt sivatagi csillagokká válnak.
Borító: Unsplash
